Lépésről lépésre * Modern módszerekkel, cukorbetegeknek is!
Ez, amit itt láttok nem egy festmény, bár számomra olybá tűnik, hanem egy adag kimagozott cseresznye és előkészített eper. A címben dzsemet ígértem nektek, hát az lesz ebből a szépségből!
Sajnos elfogyott itthon a nagyanyám lekvárjából, hát körülnéztem a kertben és az elhanyagolt cseresznyésben, hogy miből is tudnék valami lekvár félét készíteni. Találtam is jó érett májusi cseresznyét, csak úgy feketéllett a fán! Kerestem epret is a kertben, és nagy örömömre találtam is jó párat.
Na, akkor fogjunk hozzá, lássuk mi van itthon! Van még 1 kg cukrom és 2 csomag Dzsemfixem, sajnos csak a 2:1, pedig a 3:1-et jobban szeretem, mert abba kell a legkevesebb cukor. De pillanatnyilag ez is megteszi.
Hogy gyakorló háziasszonyként miért fordulok ilyen mű dolgokhoz? Ennek az az oka, hogy még kezdőként próbáltam ki ezt a dzsemesítőt, és eddig ez lett a legtartósabb, legromolhatatlanabb lekvár féleség. A külön jó benne, hogy nem csak cukorral, hanem bármely édesítőszerrel is elkészíthető, így cukorbetegek, vagy glükóz intoleranciások is fogyaszthatják. Mivel az utóbbi kategóriába tartozok, megígértem a doktornőmnek, hogy idén nem cukorral készítem a lekvárokat, befőtteket, ennek pedig csak ezt a módját ismerem igazán. Bár most utoljára még cukorral dolgoztam, legyen ez az utolsó bűnözés a vércukorszintem ellen. Azután ígérem, vigyázok magamra. Jöjjön a mű-édesítő!
De összpontosítsunk a jó dolgokra!
Az előkészített cseresznyét, epret egy robotgépben összeturmixolom, de nem teljesen hígra, kicsit darabos maradjon. Majd egy fazékba öntöm. Hozzáadom a cukrot és a dzsemesítőt. Így fog kinézni:
Majd állandó keverés mellett felforralom, és legalább 3 percig forralom. Ezt már kis lángon tettem, különben kifutott volna. Ha lejárt az idő, leveszem a tűzről és leszedem a habját, mert az bizony lesz neki.
Az előre előkészített üvegeket egy tepsibe állítom, hogy a fém levezesse a hőt, és biztosan ne repedjen szét az üveg. Most a pereméig töltöm a dzsemet, majd lezárom a fémtetővel...vigyázat forró! És utána 5 percre fejre állítom a tepsiben. Így ni:
Ha letelt az 5 perc visszafordítom. És szobahőmérsékleten hagyom kihűlni. Egyenlőre a tepsiben. Majd elteszem hűvös helyre.
Ugye szépek lettek?
De milyen is lehet az új dzsem? Feltétlen meg kell kóstolnunk! Pont ezért mindig szoktam egy adagot tenni egy sima üvegbe vagy 0,5 literes bögrébe, amit hamar meg is kóstolhatunk. Rögvest készítettem két vajas-dzsemes kenyeret.
Kértek egy harapást?
Hmmm...Finom lett!
Ez, amit itt láttok nem egy festmény, bár számomra olybá tűnik, hanem egy adag kimagozott cseresznye és előkészített eper. A címben dzsemet ígértem nektek, hát az lesz ebből a szépségből!
Sajnos elfogyott itthon a nagyanyám lekvárjából, hát körülnéztem a kertben és az elhanyagolt cseresznyésben, hogy miből is tudnék valami lekvár félét készíteni. Találtam is jó érett májusi cseresznyét, csak úgy feketéllett a fán! Kerestem epret is a kertben, és nagy örömömre találtam is jó párat.
Na, akkor fogjunk hozzá, lássuk mi van itthon! Van még 1 kg cukrom és 2 csomag Dzsemfixem, sajnos csak a 2:1, pedig a 3:1-et jobban szeretem, mert abba kell a legkevesebb cukor. De pillanatnyilag ez is megteszi.
Hogy gyakorló háziasszonyként miért fordulok ilyen mű dolgokhoz? Ennek az az oka, hogy még kezdőként próbáltam ki ezt a dzsemesítőt, és eddig ez lett a legtartósabb, legromolhatatlanabb lekvár féleség. A külön jó benne, hogy nem csak cukorral, hanem bármely édesítőszerrel is elkészíthető, így cukorbetegek, vagy glükóz intoleranciások is fogyaszthatják. Mivel az utóbbi kategóriába tartozok, megígértem a doktornőmnek, hogy idén nem cukorral készítem a lekvárokat, befőtteket, ennek pedig csak ezt a módját ismerem igazán. Bár most utoljára még cukorral dolgoztam, legyen ez az utolsó bűnözés a vércukorszintem ellen. Azután ígérem, vigyázok magamra. Jöjjön a mű-édesítő!
De összpontosítsunk a jó dolgokra!
Az előkészített cseresznyét, epret egy robotgépben összeturmixolom, de nem teljesen hígra, kicsit darabos maradjon. Majd egy fazékba öntöm. Hozzáadom a cukrot és a dzsemesítőt. Így fog kinézni:
Majd állandó keverés mellett felforralom, és legalább 3 percig forralom. Ezt már kis lángon tettem, különben kifutott volna. Ha lejárt az idő, leveszem a tűzről és leszedem a habját, mert az bizony lesz neki.
Az előre előkészített üvegeket egy tepsibe állítom, hogy a fém levezesse a hőt, és biztosan ne repedjen szét az üveg. Most a pereméig töltöm a dzsemet, majd lezárom a fémtetővel...vigyázat forró! És utána 5 percre fejre állítom a tepsiben. Így ni:
Ha letelt az 5 perc visszafordítom. És szobahőmérsékleten hagyom kihűlni. Egyenlőre a tepsiben. Majd elteszem hűvös helyre.
Ugye szépek lettek?
De milyen is lehet az új dzsem? Feltétlen meg kell kóstolnunk! Pont ezért mindig szoktam egy adagot tenni egy sima üvegbe vagy 0,5 literes bögrébe, amit hamar meg is kóstolhatunk. Rögvest készítettem két vajas-dzsemes kenyeret.
Kértek egy harapást?
Hmmm...Finom lett!
