Ha egy férfi főzni tud...

Azt mondják, hogy egy férfi vagy egyáltalán nem tud főzni, vagy nagyon tud...

Interjú Csabával, aki nem igazi chef, de igazi ínyenc és igazi férfi. Nem feltétlen ebben a sorrendben... és nem utolsó sorban kiválóan főz.

- Csaba, mióta főzöl? Úgy értem, mikor kezdted?

- Aktívan 19 éves korom óta. 12 éve..., egyetem, albérlet... Szeretem a hasam, és magad uram, ha szolgád nincsen... Na meg persze a kísérletezés..

- Mivel kezdted a főzést?

- Pörkölt, bolognai - válaszolja a múltba tekintve.

- Hogy sikerült?

- Volt egy barátom, aki átjött enni, majd másnap megkérdezte, hogy maradt-e még, mert átjönne megint...

- Ez biztos nagy sikerélmény volt - mondom.

- Igen, nagyon büszke voltam.

- Okozott bármi nehézséget?

- Nem. Mivel nem kényszer volt, ezért nem voltak negatívumok.

- Vannak "különleges" ételek, mit az emberek egy része semmi esetre sem enne meg, például a vese-velő pörkölt.

- Pedig az de finom! - mondja Csaba, és látom rajta, hogy szinte már érzi is az ízét a szájában. - Bizonyám!!!! Mennyei hurik keblére, az maga a paradicsom...

- Pörköltösen! Tudod milyen fantasztikusan meg tudom főzni? Minden ujjamat megcsókolnád utána - viccelek vele.

- Is...azt is...

- Zavarba hozol... - mondom, majd menekülésképpen hozzáteszem: - Közben lecsós májat főzök. Gyorsan ránézek... jó az illata!

- Érzem...

- Azt gondolom.

- Tudod mit tegyél bele egy kicsinyt? Mustárat...mokkásnyit. Hmmm - adja máris a tippet.

- Az most nincs itthon. De majd legközelebb!

- Pedig attól lesz benne sok pikán - sajnálkozik.- Akkor egy mokkásnyi cukrot - kétkedve fogadom az ötletet.

- Tegnap kaptam egy új wookot, azt tesztelem - dicsekszem.

- Abban nyomod a májt???

- Aha. Sok mindent ebben főzök.

- Én inkább kislábosban nyomnám. Azt tök nehez elmosni...

- Dehogy, nem annyira - tiltakozom azonnal.

- Nekem is van... Rohadt nehéz... Kb 7 kiló. Egy öntöttvas szörnyeteg...

- Ez szerintem egy eccerűbb változat.

- Bár állítólag egy vagyon volt...

- Olyat láttam valakinél, abban én se főznék.

- Én olyasmit főznék benne, amit nagy hőmérsékleten kell pirítani... Elvileg arra lett kitalálva - mondja a tapasztaltak nyugalmával.

- Az igaz, de az enyém univerzálisnak lett kinevezve. Nincs túl sok jó edényem.

- Szóval fazékként használod...

- Talán éppen csak tésztát nem főzök benne.

- Azért kienném belőle a májadat...

- Szerintem is - nevetek rá.

- Szürcs-szürcs - csibészkedik vigyorogva.

- Vigyázz! Forró!

- Van aki forrón szereti...

- Én... is

- Forrón-erősen? - kérdi.

- Igggen!

- Helyes... - bólogat hozzá buzgón. - Nem is meséltem még, csak a fórumon kiabáltam körbe, hogy milyen király kacsacicit sütöttem tegnap este...

- Olvastam. Cicifüggő vagy?

- Miért? Ki nem? - néz rám meglepődve - Szerencsére mikor kezdtem, még az üveg elején jártam, így tényleg jó lett.. Legyen hozzá majoranna, és akkor nagy gond nincs...

- Igen, az elveszi a mellékízét - helyeslek.

- Kiteszteltem egy egyszerűt de nagyszerűt... Az pedig a fűszermozsárba tört majoranna, egészbors és borókabogyó... Eztet dörzsöltem be a cicihájba vésett vágásokba... Szeletsütő, kevés fehérbor alája, egy óra 20 perc, fedő levesz, rápirít, oszt csókolom...

- Fotó? - érdeklődöm buzgón.

- Cicvarek, ritkán szoktam fényképezni a kajáimat... Én inkább megeszem őket... - mosolyog rám elnézően.

- Legközelebb csinálj fotót és akkor összeállítom neked.

- Oké.

-: Beteszlek a blogba - ajánlom fel.

- Ismert ember leszek? - lepődik meg őszintén.

- Az, igen. Nincs egy kevés maradék még?

- Két cickó volt, sajna nincs maradék...

- De kár - sajnálkozom. - Nekem most csak csirke és nyúl van, az nem elég változatos.

- Majd egyszer leírom a rozmaringos zöldségágyon sült pecsenyekacsacomb sörös-worchesteres öntettel receptemet, oszt nézel majd...

- Mikor? - kérdem.

- Az a legnagyobb alkotásom... Na jó, egyszer már leírtam, elő kell kotorni... Az olyan, hogy még én sem tudom ugyanúgy felidézni...

- Fotó? - nyaggatom.

- Pffff mindig ezzel gyilkolsz, asszony! Lehet, hogy van...

- De jó lenne,,, ember!

- Az asszonyom szokott lelkendezni az ilyen nagyszabású alkotásoknál, ő szokik fényképelni.

- Sürgősen keresd elő!

- Ugyanezt csinálta, amikor egy tök egyszerű fehérboros, tejszínes garnélát főztem... már rég ettem volna, ez meg még azzal volt elfoglalva, hogy honnan van megvilágítva, meg beég, meg álljak mögé... Én meg majd éhen haltam...

- Tök egyszerű, igen... - hagyom jóvá.

- Ugyanez volt az áfonyás-narancsos egyben sütött karajjal... bakker, éhes lettem...

Egy kis idő múlva, mikor a lecsóm elkészült...

- A lecsó finom volt.

- Cukorral? - érdeklődik Csaba.

- Igen, és nem volt édes a cukortól - válaszolok meglepődve.

- Nekem azt mondta a körösztanyám, aki egyébként a legzsírabb szakács volt a föld kerekén, hogy minden sós ételbe kell egy mokkás cukor, mivel nagyon szépen kiemeli a sós ízt, de úgy, hogy nem lesz édes, és a sós sem tűnik sósabbnak. Én a pörköltbe is teszek egy mokkást.

- Egyszer véletlenül és is tettem, só helyett és észre se vették. De én minden édesbe is teszek egy csipet cukrot.

- A cukor olyan a sós ételnek, mint szép szemnek a kontúrceruza... - mondja merengve, majd hirtelen rám néz: - Édesbe cukrot? Na ne vadíts...

- Milyen költői vagy... Édesbe sót, na.

- Azt is kell, ugyanazért... Mindennek a valódi mivoltát az ő ellentéte tölti meg tényleges tartalommal - mondja bölcselkedve.

- Igen. Nem érdekes, hogy mennyire kiegészítik egymást az ellentétek? Pont mint az embereknél - állapítom meg.

- Az ellentétek meghatározzák egymást.

- Ó, olyan okos vagy - ámulok.

- Csak bölcs... - válaszolja álszerénység nélkül.

- Tapasztalt. Ez az ellentétes dolog nagyon jó

- Hát persze. Egy fehér virágnak akkor van igazán alakja és színe, ha fekete háttér elé teszed... A fénynek nem lenne értelme sötét nélkül. Nem is létezne a fény. Aminek nincs ellentéte, annak neve sincs. Mondaná bárki, hogy egészség, ha nem létezne betegség?

- Meg vannak a színeknél kiegészítő színek. Most nem jut a pontos neve eszembe, valamikomplementer szín vagy ilyesmi.

- Komplementer=azon kívül. Biztos lehetsz benne, ez egy matematikai kifejezés halmazelméletben...

- Le vagyok nyűgözve... - ámulok újra... - de most rohannom kell tovább... Köszönöm a beszélgetést!

- Szívesen Virágom, majd legközelebb folytatjuk.

Bundás szilva & bundás barack

Lépésről-lépésre

Bundás almáról először a "A farm, ahol élünk" filmsorozatban hallottam és persze rögtön ki is kellett próbálnom.

Azonban az almáink még nem érnek, de egy szakácskönyvben böngésztem és rábukkantam, hogy nem csak almát, hanem szilvát is lehet bundázni, ugyanúgy. Akkor gondoltam, hogy szilva még nem sok van, de talán barackkal növelhetnénk az adagot.



Tehát kerestem pár szem szép szilvát és barackot.

A barackokat nem hámoztam meg, csak alaposan megmostam.

Utána kimagoztam a gyümölcsöket, majd felkarikáztam amennyire lehetett.



Ezután 2 tojásból, csipet sóból, kevés cukorból, tejből és lisztből sűrűbb palacsintatésztát keverünk.

Ebbe beletesszük a felkarikázott gyümölcsöket. Belenyomjuk, majd villával kiszedjük, kicsit lecsurgatjuk majd kisütjük.



Teflonos serpenyőben, forró olajon gyorsan megpirítjuk őket.



Tányérra halmozva, fahéjas porcukorral meghintve már tálalhatjuk is. Melegen a legfinomabb, ne hagyjuk kihűlni, gyorsan együk meg. Igazság szerint nekem a szilva sokkal jobban ízlett, mint a barack.

Jó étvágyat!

:)

Barackos-túrós palacsintapárna

Lépésről-lépésre

A megunhatatlan palacsinta gyümölcsös tölteléket kívánt. Mit adjunk hát neki?

Most érnek egyre-másra a barackok, először a kajszik, a franciák, az őszik, mind-mind finom édes gyümölcs. Bár mint tudjuk a gyümölcsöt magában szabadna csak enni, a könnyebb emészthetőség végett, ráadásul csak mindent megelőzőleg, azért el-elcsábulunk egy gyümölcsös-túrós palacsinta csábításától.

Na nézzük, miből élünk:

1db kajszibarack,
2db franciabarack,



250g túró,
ízlés szerint cukor vagy édesítőszer,
maroknyi mazsola,



Mindezeket jól összekeverjük...



...és állni hagyjuk a hűtőben kicsit, hogy összeérjenek az ízek.



Közben a hagyományos módon palacsintákat gyártunk.

Egy tálba ütünk 1-2 tojást, sót adunk hozzá, kis cukrot, majd vizet, szódát vagy tejet, kinek mije van otthon és természetesen lisztet.

Kézi vagy gépi habverővel csomómentesre keverjük, és tejszín állagúra.

Egy csipet sütőport is szoktam adni hozzá, már amikor eszembe jut, mert néha elmarad.

Kisütjük a palacsintákat, ahogy mindig is. Én a levegőben feldobva fordítom meg, míg mások valami fordító eszközzel. Néha, ha felpöndörödik a széle, szoktam simán az ujjaimmal is megfordítani, mert jól bírják a forrót.

Ha kisültek a palacsinták, a halom tetején lévőre teszek egy adag gyümölcsös túrót, szépen szétoszlatom, majd behajtom két oldalról.



Majd a másik két végét is egymásba hajtom, így párnácskát képezve.

A palacsintapárnát ferdén kettészelem és egy kistányérra szépen egymásra helyezem a darabokat. Ha ti is így tesztek, akkor az eredmény az első képen megtalálható majd nálatok is.



Jó sütést!

:)

Szilvakompót

A lehető legegyszerűbben.

Már érik a besztercei szilva, az a gyönyörű nagy szemű. Lassan készíthetünk is belőle szilvásgombócot. Tavaly vagy 100db-ot készített nekem egy nálunk nyaraló barátnőm, amit le is sokkoltam a fagyasztóban, hogy ha nincs időnk főzni, akkor is tudjunk enni valamit. Azért kitartott egy darabig.

Viszont, hogy látom érni a szilvákat eszembe jut, hogy a fagyasztóban még mindig van lesokkolt szilva és valamit kellene kezdeni vele.

Arra gondoltam, hogy szilvakompótot készítek.

Csak így nagyon egyszerűen:



A szilvákat félig kiengedve felteszem főzni,



Mellé adok a főzővízbe egész fahéjat és szegfűszeget. Egy csipetnyi citromlét még bele és jöhet a cukor vagy édesítőszer.

Pár perc főzés és készen is van. Ne főzzük túl, mert akkor szétrepednek a szilvák és nem lesz olyan gusztusos.

Régen előítéleteim voltak a fagyasztott gyümölccsel kapcsolatban, de amióta a sokkolásról tanultam, mindig kellemesen csalódok.

Szóval, nem is lett rossz.



És még a színe is csodás!

:)))

Sokkolásról röviden:

A sokkolást mindenféle élelmiszer fagyaszásánál használhatjuk. Én főként e gyümölcsöknél, pékáruknál, kenyérnél szoktam, Az eredménye az, hogy a sokkolással fagyasztott áru megőrzi állagát, ha főzéshez kivesszük, nem lesz belőle élvezhetetlen massza. Hogy miért? A tompakristályok miatt.

A sokkoló rekeszben a lehűtési folyamat gyorsabban zajlik. Ez elősegíti azt, hogy a kialakuló fagyás egyenletes mikrokristályokkal telített legyen, azaz tompakristályokkal, és a lehető legrövidebb időn belül végbemenjen. Ez körülbelül 60-90 perc. A sokkolás során nem -18°C -ra fagyasztunk, hanem -40°C-ra, és mindezt hirtelen. A hagyományos, -18°C-os fagyasztásnál, amikor csak simán berakjuk a fagyasztóba az élelmet, tűkristályok keletkeznek, amik roncsolják az élelmiszer szerkezetét. Ezért lesz "pacsmag" a málna, eper, cseresznye ennél a változatnál, ráadásul az íze sem lesz már a régi.
Ezzel szemben a sokkolt élelmiszer a tompakristályoknak köszönhetően megőrzi állagát, zamatát és hasznos tulajdonságait. Nem utolsó sorban pedig azokat a mikrobákat gátolja a működésben, amik az élelmiszerekben +10°C és +65°C között terjednek.
A lehűtendő áru tömege befolyásolja a fagyasztási teljesítményt, ezért érdemes megtervezni, hogy ne kelljen egyszerre nagy mennyiséget sokkolni.

Natúr csirkemell

Készítsünk natúr csirkemellet, a lehető legegyszerűbb módon. Csak egy vastag aljú serpenyő vagy palacsintasütő kell hozzá, azon kívül egy csepp olaj és só.

A csirkemellet besózom és legalább egy órára hűtőbe teszem.

Utána egy serpenyőben egy kevés olajra helyezem és körülbelül 5-5 perc alatt mindkét oldalát szép pirosra sütöm.



A mell először kifehéredik sülés közben, azután szép pirosas színt fog kapni.



Adhatjuk paradicsomos káposztához, de egyszerű kerti zöldsalátához is. Nagyon finom és egészséges, mert szint nem tartalmaz zsiradékot, és fűszereket pedig egyáltalán nem, mégis jó íze van.

Szalonnás nyúlsült

Boér Péternek ajánlva az új nyúlreceptem :)

#2 -Virág- 2009.12.29 - 12:36:11

"Nagyon álságos, ha valaki, egyébként húsevő sikítva megveti azt, aki amúgy kedves és nem túl szerencsés kis, vagy nagyobb jószágát megfosztja életétől, megöli azért, hogy abból étel lehessen."

Ha tudnád mit kaptam én az ilyenért anno... :)
Pedig de finom a nyúlhús, ha valaki olyan jól el tudja készíteni, mint én. ;cD

Tán merészeljem feltenni az új nyúlreceptemet?

#7 - Péter- 2009.12.29 - 15:45:05

Virág ,merészeld feltenni az új nyúlreceptedet.:D

Wokban sütjük most a nyúlhúst...

A wok alját kibéleljük szalonnával...

Mindkét felét megpirítjuk, közben persze egyszer megforgatjuk.



Erre helyezzük az előzőleg besózott húsdarabokat...



Majd a tetejére darabolt hagymát, fokhagymát, őrölt borsot, szárított kakukkfüvet és petrezselyemzöldet teszünk -amennyiben nincs friss zöld-fűszerünk...

Ezután a hús szintjéig felöntjük vízzel...



Míg a folyadék felforr, és utána még vagy 10 percig
fedő alatt pároljuk...

Majd a fedőt levéve zsírjára sütjük... Én mindig így készítem, mert akkor sesem lesz száraz, hanem szaftos.

+TIPP: Én a tyúkvágáskor megmaradt összegyűjtött sárga csibezsírt is beletettem, attól még finomabb íze lett...



Jó étvágyat! :))))

Köszönöm Péter a biztatást!

Vaníliapudingos gyümölcsleves

Lépésről-lépésre

A férjem nagyon szereti a gyümölcslevest, literszám szokta enni nyaranta. Nagy fazékkal szoktam készíteni, mivel folyadékpótlásra is ezt fogyasztja.
Hogy tartósabb legyen nem tejjel vagy joghurttal habarom be, hanem egy pudingot főzök bele.

Lássuk:



Gyakorlatilag bármilyen gyümölcsből elkészíthető, jelenleg alma, kajszi, szilva és meggy felhasználásával fogjuk elkészíteni.

Az almát és a kajszit hámozás nélkül apró koskákra vágom és együtt felteszem megfőzni őket. A vízbe dobok még egész fahéjat és szegfűszeget, pár darabot, kb ötöt.



Amikor az alma megpuhult beledobok pár szem szilvát. Azért később, mert annak kevesebb idő kell, hogy megfőjön.



Közben egy pudingport elkeverek egy kevés vízben. Lényeg, hogy ne legyen csomós. Beleöntöm a levesbe, ettől kocsonyásabb hatású lesz.



A végén lekapcsolom a tűzről és a saját fagyasztású meggyemből teszek bele valamennyit. Ezzel már nem főzöm, a meggy kiolvad, közben hűti a levest, és ráadásul nem fő szét.

Cukrot vagy édesítőszert teszek bele a végén.



Citromfűvel díszítem.

Mustáros jércecombok, velesült burgonyával

Lépésről-lépésre / Korhelynek ajánlva

Ugye milyen kívánatosan ropogósak, pirosak ezek a jércecombok?

Rendben, nem húzom az időt, leírom a titkukat:

Szárnyas fűszerrel jól meghintjük a jércecombokat, majd félre tesszük állni egy jó órára. Csak említem, hogy nem a piros fűszer miatt lesz piros a végén.



Közben megmosunk pár darab apróbb burgonyát. Minél kisebbet, hogy könnyebben átsüljön. Meghámozzuk, de ezen kívül nem csinálunk vele semmit, nem daraboljuk.



Egy teflonos tepsi aljára teszünk egy diónyi sertészsírt és szétkenjük. Szépen elhelyezzük a kis burgonyákat és a combokat.

A burgonyákat sózzuk, borsozzuk, mellé tesszük a combokat.



Végül az egészet megkenjük mustárral, ettől pikáns lesz.



Vizet csak egy nagyon keveset öntünk alá, csak 1dl-t, és nem teszünk rá fóliát.

Ha a hús még nem sült meg, de a víz elpárolgott, akkor, hogy ne égjen oda, megint tehetünk 1dl vizet hozzá.

A végére a víznek teljesen el kell párolognia, a húsnak pirosnak kell lennie, akkor jó. Közben nem kell megfordítani. Egy hústűvel ellenőrizhetjük, hogy a burgonya is megsült-e vele együtt. Ezért hívják velesült burgonyának.

Hm, nagyon finom lett, legközelebb majd a mézes-mustáros csirkeszárnyat próbáljuk ki.

:)

Paradicsomos káposzta, csirkecombbal

Paradicsomos káposztát sült oldalassal készített egyik nap Clara barátném.

Nem rossz, de én mit süssek hozzá, hiszen sertés hús nincs itthon, és amúgy is nagyon keveset főzök belőle, inkább szárnyasokat vagy nyulat szoktam.

Azt hiszem, hogy sült csirkecombbal is finom lesz. Nem is csalódtam.

A csirkecombokat besózom, majd mindkét oldalát hirtelen kisütöm zsiradékban, utána felöntöm egy bögre vízzel, adok hozzá karikára vágott vöröshagymát és fokhagymát, majd lassú tűzön, fedő alatt megpárolom. Ha a hús megpuhult, a fedőt leveszem és hirtelen elpárologtatom róla a maradék vizet, míg zsírjára nem sül. Ha ez bekövetkezett, akkor kész is van.

Nézzük akkor a nehezebbet, a paradicsomos káposztát, ami nem is nehéz:



A káposztát Bevagdaljuk hosszában, majd keresztben, egyszóval felkockázzuk, és egy edényben, fel tesszük főzni sós vízben, éppen annyiban, hogy ellepje.



A paradicsomszószhoz rántást készítünk, zsírból vagy olajból. Ehhez a zsiradékot felhevítjük, majd beleteszünk egy-két púpos ek. lisztet. Egy csipet pirospaprikát is teszünk bele ettől jobb lesz a színe. Ezt egy szakácsnőtől tanultam, mi azelőtt sosem tettünk bele, ő a paradicsomlevesbe is tesz, azt mondja, úgyse veszik észre, de nagyon jó színe lesz tőle. Szóval azóta belekerül.



Utána öntsünk hozzá a házi készítésű paradicsomléből, amennyit kell, hogy sűrű paradicsomszószt kapjunk.

Én 2 púpos ek liszttel készült rántáshoz, 0,5l paradicsomlét öntöttem.



Tegyünk hozzá egy kis cukrot, amennyire édesen szeretnénk, valamint oregánót, bazsalikomot. Ezzel készen is van a paradicsomszósz. Ebből lesz majd a paradicsomos káposzta.



Közben megfőtt a káposztánk, azt a főzőlevével együtt (ha nem túl sok) adjuk a szószhoz, keverjük össze, rottyantsuk össze és már készen is van.



Ha sokat készítettünk, és maradt belőle másnapra, akkor natúr csirkemellet is süthetünk hozzá. Ezt majd máskor elmesélem.

Hozzávalók a húshoz:

Fejenként 1 vagy 2 csirkecomb.

Hagyma, fokhagyma, fűszerek ízlés szerint.

Paradicsomos káposztához kb 4 főre:

1kg káposzta

1l paradicsom ivólé

+ a rántáshoz olaj és liszt

Fűszerek:

oregánó, bazsalikom, fűszerpaprika

cukor

Zúzapörkölt nokedlivel

Köszönettel Anna Lee'-nek!

A zúzapörkölt az egyik kedvencem, jó csípősen. Finom nokedlivel az igazi.
Készítsünk együtt!

Először lássuk a hozzávalókat:

3fej vöröshagyma,
2db puha paradicsom,2db csípős paprika,
1db tv paprika,
30dkg csirkezúza és szív,
csapott ek. őrölt paprika,
fakanálnyi zsír és só, bors, fokhagyma.

Felaprítjuk a hagymát, majd feltesszük a zsírban megdinsztelni. Amikor kész, hozzáadunk két púpos fakanálnyi pirospaprikát. Ehhez hozzáadjuk a megtisztított és felaprított zúzát, összekeverjük, egy kicsit hagyjuk megpirítjuk együtt, majd felöntjük egy kevés vízzel. Sót, ételízesítőt, majoránnát, borsot, fokhagymát, bármit adhatunk hozzá.

Miközben felforr, felszeleteljük a paradicsomot és a paprikát, majd hozzáadjuk.
Ezzel készre főzzük.



Közben Elkészítjük a nokedlit.

Anna Lee' tanácsára teljes mértékben réteslisztből.

Két tojáshoz adunk egy kevés vizet, sót. Összekeverjük és hozzáadjuk a lisztet. Keményebb nokedlitésztát készítünk belőle, majd forró vízben kifőzzük.
Annának igaza volt, tényleg nem ragadt össze úgy, mintha sima liszttel készítettem volna. Megint tanultam valamit.

El ne felejtsünk csípős paprikát beletenni! :))


Köszönjük Anna az ötletet!

ui.: A többi kép egyenlőre ismeretlen helyre távozott. Előre is elnézést kérek a tőlem megszokott stílus elmaradása miatt!

Madártejes palacsinta

Majdnem lépésről-lépésre

Egyik kedvencem a madártejes palacsinta. Nyáron még friss gyümölccsel is kiegészíthetjük, ha nem a töltelékbe, akkor mellé, díszítésnek.

Magáról a palacsintasütésről most nem regélnék, ha nem bánjátok, már olyan sokszor írtam róla, hogy felesleges erről beszélnem. Ha valakinek mégis kételyei lennének, akkor csak nézzen szét a receptjeim között. :)

Ennél a palacsintatésztát másképp készítem egy csöppet, de csak ami a tojásokat illeti. Tehát, mondjuk ha 1liter tejből 3csomag vaníliapudinggal és 7 ek. cukorral sűrű pudingot készítünk, akkor ennyi mennyiséghez legalább 8 krédlitojás vagy 5 átlagos tyúktojásnak a tojásfehérjéit veszem a habhoz. A hab úgy készül, hogy egy keverőtálban a tojásfehérjéket addig verem, míg kemény nem lesz, és a tálból, ha fejre állítom is, ki nem esik.

Utána a forró pudinghoz hozzákeverem a tojáshabot.

Először óvatosan, gyengéden, előbb nagyobb habgombócok legyenek, s ha látjuk, hogy kemény lett a hab, akkor rendesen belekeverem. Az eredmény egy habosított vaníliapuding, ez a madártej alapunk. Mivel a madártejet pudingból készítettük s nem tojásból, mint az eredetit dédanyáink, ezért megmaradt a tojások sárgája, na én ezt használom fel, a palacsintatésztába.

Szép színe van. Ugye?

A kisütött palacsintákat több féle módon tekerhetjük, ennél a képnél, egyszerűen csak behajtottam a két szélét, majd a ráhajtottam a végét.

Kistányérra tettem és megpróbáltam valami díszítést adni neki az aktuális gyümölcsökből.



Az első képen szereplőt úgy tekerem, hogy jobb és bal oldalt egy-két centit behajtom, majd elölről magam felé feltekerem, így nem folyik ki a töltelék.

Gyümölcsökkel pillangót, rákot formázhatunk belőle, Én az előbbit szerettem volna, de inkább az utóbbira hasonlít. :)

ui.: Ugye a puding főzésének a leírását sem hiányolta senki? Amúgy annál mindig tartsuk be a zacskón szereplő elkészítési utasítást, akkor nagy baj nem lehet. :)