Lépésről lépésre * Saját találmányom! Hmmm...
Óh, láttatok már ilyen sütit? Még én se soha, mert most találtam ki!
Hogy miért hívom Lusta asszony süteménynek? Azért, mert ma elmentem egy 20 percre lakó szomszédunkhoz, aki ingyen szokott nekünk tejet adni, mert nem kereskedik vele, hanem szeret adni másoknak... Kaptam is 4 litert. És a feleség mondta, hogy várjak még egy kicsit, akart adni még valamit. Hát a valami kb 0,5 kg túró volt és egy kb kis pohárnyi tejföl. Természetesen mind házi! A szomszéd nénijük is szokott vinni tőlük tejet, és cserébe felezi velük a túrót, tejfölt. Hát most ebből a házi készítésű túróból és tejfölből kaptam még én ráadásnak. Én meg cserébe virágokkal szoktam elhalmozni. A feleség ugyanis azt szereti.
Na, de még mindig nem árultam el a Lusta asszony címkét.
Hát az úgy volt, hogy férjem nagyon szereti a túrós tésztát, szalonna nélkül, cukrosan. Na, gondoltam, hogy akkor készítek is neki. De jaj, elfelejtettem, hogy nincs itthon tészta! Hát a bolt nagyon messze van, gyúrni meg lusta voltam. Így alakult ki a Lusta asszony sütemény. Na nézzük mink van itthon!
Van itthon tojás 4 db. Ezeknek szétválasztottam a fehérjéit a sárgáktól, és elkezdtem felverni a fehérjét kemény habbá! Tudjátok, hogy mikor kellő keménységű? Amikor a fejre állított edényből nem csúszik ki. Ki ne próbáljátok, ha még lágynak néz ki! Így készült:
A sárgákat egy nagyobb tálba tettem, és hozzá jött a cukor. Vaníliás cukor is, hát persze, jó hogy kérdezitek!
Így, jól látszik? Akkor most a habverő következik!
Na akkor egy kis tejfölt is bele! És jöhet a habverő!
És a túróba belezuttyantjuk a maradék tejfölt és még cukrot, ízlés szerint, természetesen vaníliásat is.
Ezt is összekeverjük habverővel, akkor finom krémes lesz. A végén ellenőrizzük, hogy elég-e bele a cukor!
Akkor közben 25 dkg hosszú szemű, fényezetlen rizst megfőzünk. Nem zacskósat! Leszürjük, hideg vízzel leöblítjük, hogy kihűljön, nehogy összeugorjon véletlen a tojás.
Íme, már kész is!
Akkor a fő attrakció következik!
A sárgájás masszába keverjük a rizst, jól összedolgozzuk, majd utána a tojásfehérjék keményre vert habját óvatosan, fakanállal beledolgozzuk. Vigyázzunk, hogy ne törjön össze! Akkor lágy lesz, habos.
Ilyen lett!
Ezt öntsük egy tepsibe, amit előzőleg kiolajoztunk és beszórtunk zsemlemorzsával.
Most jön a neheze! Ha a tepsibe beöntöttük a rizses kutyulékot, illetve keveréket, akkor egy fakanállal vagy nagy kanállal, merjük bele a kikevert túrót. Ne lepődjetek meg, a túró nehezebb és lesüllyed, nem marad fent a tetején! Ezért oszlassuk el viszonylag egyenletesen. Lemerültek a túrófoltok? Akkor minden rendben! Na, erre csepegtessönk kiskanállal a tegnap készült cseresznye-eper lekváromból. Tudom nektek nincs, másik is megteszi, csak piros legyen, akkor szebb!
Ugye gyönyörű?
Na, akkor még pár szem cseresznye beleugorhat! Ugye guszta?
Akkor jöhet a sütő! Először nagy lángon, mert nem volt eszembe előre begyújtani, utána közepesen mehet végig. Közben bekukkanthattok, ha barnul a tojásos sárga a szélén, akkor lassan jó lesz! Az illatából tudni fogjátok úgyis. Nálam kb 0,5 óra a sütésidő, de ez sütőnként változhat. Figyeljetek hát az illatra!
Ez a kép nem véletlen került ide! Sharon és Fülike, akikről már majdnem mindent tudtok, feszült figyelemmel várta a sütési idő lejártát. Kivételesen nem önzetlenül rostokoltak velem a konyhában.
Óh, megérte ma lustának lennem! Ilyen finomat nem is tudom, hogy mikor ettem! A szeleteléssel meg kell várni viszont, míg kihűl! És már hízok is!
Hmmm....
Ez nem semmi!
Nektek, hogyan tetszik?
Óh, láttatok már ilyen sütit? Még én se soha, mert most találtam ki!
Hogy miért hívom Lusta asszony süteménynek? Azért, mert ma elmentem egy 20 percre lakó szomszédunkhoz, aki ingyen szokott nekünk tejet adni, mert nem kereskedik vele, hanem szeret adni másoknak... Kaptam is 4 litert. És a feleség mondta, hogy várjak még egy kicsit, akart adni még valamit. Hát a valami kb 0,5 kg túró volt és egy kb kis pohárnyi tejföl. Természetesen mind házi! A szomszéd nénijük is szokott vinni tőlük tejet, és cserébe felezi velük a túrót, tejfölt. Hát most ebből a házi készítésű túróból és tejfölből kaptam még én ráadásnak. Én meg cserébe virágokkal szoktam elhalmozni. A feleség ugyanis azt szereti.
Na, de még mindig nem árultam el a Lusta asszony címkét.
Hát az úgy volt, hogy férjem nagyon szereti a túrós tésztát, szalonna nélkül, cukrosan. Na, gondoltam, hogy akkor készítek is neki. De jaj, elfelejtettem, hogy nincs itthon tészta! Hát a bolt nagyon messze van, gyúrni meg lusta voltam. Így alakult ki a Lusta asszony sütemény. Na nézzük mink van itthon!
Van itthon tojás 4 db. Ezeknek szétválasztottam a fehérjéit a sárgáktól, és elkezdtem felverni a fehérjét kemény habbá! Tudjátok, hogy mikor kellő keménységű? Amikor a fejre állított edényből nem csúszik ki. Ki ne próbáljátok, ha még lágynak néz ki! Így készült:
A sárgákat egy nagyobb tálba tettem, és hozzá jött a cukor. Vaníliás cukor is, hát persze, jó hogy kérdezitek!
Így, jól látszik? Akkor most a habverő következik!
Na akkor egy kis tejfölt is bele! És jöhet a habverő!
És a túróba belezuttyantjuk a maradék tejfölt és még cukrot, ízlés szerint, természetesen vaníliásat is.
Ezt is összekeverjük habverővel, akkor finom krémes lesz. A végén ellenőrizzük, hogy elég-e bele a cukor!
Akkor közben 25 dkg hosszú szemű, fényezetlen rizst megfőzünk. Nem zacskósat! Leszürjük, hideg vízzel leöblítjük, hogy kihűljön, nehogy összeugorjon véletlen a tojás.
Íme, már kész is!
Akkor a fő attrakció következik!
A sárgájás masszába keverjük a rizst, jól összedolgozzuk, majd utána a tojásfehérjék keményre vert habját óvatosan, fakanállal beledolgozzuk. Vigyázzunk, hogy ne törjön össze! Akkor lágy lesz, habos.
Ilyen lett!
Ezt öntsük egy tepsibe, amit előzőleg kiolajoztunk és beszórtunk zsemlemorzsával.
Most jön a neheze! Ha a tepsibe beöntöttük a rizses kutyulékot, illetve keveréket, akkor egy fakanállal vagy nagy kanállal, merjük bele a kikevert túrót. Ne lepődjetek meg, a túró nehezebb és lesüllyed, nem marad fent a tetején! Ezért oszlassuk el viszonylag egyenletesen. Lemerültek a túrófoltok? Akkor minden rendben! Na, erre csepegtessönk kiskanállal a tegnap készült cseresznye-eper lekváromból. Tudom nektek nincs, másik is megteszi, csak piros legyen, akkor szebb!
Ugye gyönyörű?
Na, akkor még pár szem cseresznye beleugorhat! Ugye guszta?
Akkor jöhet a sütő! Először nagy lángon, mert nem volt eszembe előre begyújtani, utána közepesen mehet végig. Közben bekukkanthattok, ha barnul a tojásos sárga a szélén, akkor lassan jó lesz! Az illatából tudni fogjátok úgyis. Nálam kb 0,5 óra a sütésidő, de ez sütőnként változhat. Figyeljetek hát az illatra!
Ez a kép nem véletlen került ide! Sharon és Fülike, akikről már majdnem mindent tudtok, feszült figyelemmel várta a sütési idő lejártát. Kivételesen nem önzetlenül rostokoltak velem a konyhában.
Óh, megérte ma lustának lennem! Ilyen finomat nem is tudom, hogy mikor ettem! A szeleteléssel meg kell várni viszont, míg kihűl! És már hízok is!
Hmmm....
Ez nem semmi!
Nektek, hogyan tetszik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése