Sült nyúlcomb, kaporszósszal és petrezselymes burgonyával

Ez itt a végcél, sült nyúlcomb, petrezselymes burgonyával, kaporszósszal!
Hogy tetszik?

Elmondom, hogyan készítettem...

Először is kimentem a kertbe és szedtem ki a földből burgonyát, petrezselyemzöldet, fokhagymát, sárgarépát, új - lila hagymát, kaprot. Látjátok? Mind földes, nem a zöldségesnél vásárolok ugyanis, a földem mindent megterem, ha művelem.



Akkor ezeket most előkészítem a főzéshez, Megmosom, hámozom, pucolom, melyik mit igényel. Ugye így csinosabbak máris?



Akkor nézzük a húst! Íme egy jól megtermett nyúlcomb! Igaz, ez nem a kertben terem, hanem a ketrecben, mint minden vidéki háztartásban. Mivel ez már egy jól fejlett példány, félbe is vágtam a csont mentén, hogy ne legyen túl vastag és a hús majd jobban átsüljön, jobban átjárják az ízek, zamatok.



Akkor fel is teszem a wok-ban, egy kevés olajban. Mindkét oldalát egy kicsit forró olajon megsütőm pár percig, mert így egy kérget kap és jobban benne maradnak a hasznos anyagok. Na de addig is...



Felkarikásom a répákat, az újhagymát, és a fokhagymából is egy kivételével mindet. Ez most még zsenge fokhagyma, vagyis nincs még benne száraz anyag, így teljes egészében felszeletelhető még, akár egy póréhagyma.



Közben megsült a hús mindkét oldala...



...beletesszük hát a felkarikázott zöldségeket, amit a tányérban láttatok, majd felöntjük egy bögre vízzel. Nekem 0,5 l-es a bögrém. Majd rátesszük a fedőt, és hozzálátunk a többi munkának, ...



...ami pedig a burgonya félaprítása. Ugye jól látszik minden?
Először félbe, majd négybe, majd darabokra, kár is erre szót fecsérelni.



Közben a húsról levesszük a fedőt, mert azt akarjuk, hogy a víz elpárologjon, és zsírjára süljön az egész. Na, már készen is van!



Akkor vegyük ki és osszuk szét két tányéron.



Majd egy kevés sült zöldséget a wok alján hagyva, beletesszük a felaprított burgonyát. Igen, jól értettétek ugyan abba az edénybe! Hús ki - burgonya be! Így sokkal finomabb lesz majd, mintha hagyományos módon készítjük. Feltéve, hogy nem égettük meg a húst ;c)
Tehát burgonya be, 1,5 bögrényi víz bele és még vegeta. Fel is tehetjük nagy lángra, mert mire a víz elpárolog, egy részét pedig magába szívja a burgonya, addigra pont meg is fő teljesen.



Közben aprítsuk fel a petrezselyemzöldet. Nem szoktam teljesen apróra, nem baj, ha látszik, hogy mit eszünk.



Sok időnk van még, míg jó lesz a burgonya, hát addig elkészítjük a kaporszószt. Aprítsuk fel a megmaradt 1 db fokhagymát egészen apróra és a kaporból is egy adagot.



Egy vastag aljú edényben tegyünk fel olajat, majd ebbe a fokhagymát, ha elkezd sülni, akkor ugorhat mellé a kapor. Egy kicsit megsültek, akkor jöhet egy kevés liszt, mint bármely más rántásnál. Egy kevés só vagy vegeta is. Majd tejet öntsünk hozzá, folyamatos kevergetés mellett. Nem kell túl sokat és lassan. Ha kellően sűrű, akkor jöhet bele egy kis cukor és kész is. Felénk így készül a kaporszósz.



Közben a burgonyánk is megpuhult és ha szerencsénk van, akkor a víz is távozott gőzfelhő formátumban. Akkor dobjuk bele a felaprított petrezselyemzöldet és 2-3 perc múlva le is kapcsolhatjuk a gázt, vagy aki amivel főz.



A tányérra a hús és a zöldségek mellé tehetjük a petrezselymes burgonyát, és aki kér annak kaporszószt is.



Hogy tetszik nektek? Finom volt az biztos! Próbáljátok ki!

Pudingos desszert

Barátnőmék házassági évfordulójára készült ez a desszert, nem hiszem, hogy bármely szakácskönyvben megtalálható, mert az én szertelen elmém és kísérletezésem szüleménye.
Kezdetben főzzünk ki keményebb vaníliapudingot (1 l tej+3 csomag vanília pudingpor) . Ebből helyezzünk egy keveset egy-egy vörösboros pohár aljába. Azért vörösboros poharat válasszunk, mert az elég gömbölyű, és jól fog mutatni benne, mint a képen látható is. Ha kicsit várunk a gyorsan kihűlő pudingra, ha pirinyót megkeményedett, teszünk két darab félhold alakú konyakos bonbont, ami szétválasztja a térfelet és akkor egyik oldalra házi fekete-áfonya lekvárt teszünk, a másik térfélre jostalekvárt, természetesen ez is valamikor a kertemben termett. Erre jön egy kevés piros tortazselé, hogy megszilárdítsa a lekvárokat. Ha megszilárdult, újra jön a puding és újra a bonbonnal elválasztott különböző színű lekvárom. Majd újra a tortazselé, s ha megint megszilárdult a legtetejére dísznek pár darab csokis mazsola. Ha ügyesek voltunk, akkor létrejött a képen látható ínycsiklandozó desszert. Természetesen ne feledkezzünk meg a tálalásról sem, mert az is nagyon fontos.

Kakaós csiga

Úgy, ahogy anyutól tanultam

Talán minden gyerek szereti a kakaós csigát és sok felnőtt is. De sokszor a bolti csiga, főleg ha nem a helyi pékségben sütik, hanem zacskóban csomagolva árusítják, nem az igazi. 
Gyerekkoromban anyu sütött nekünk otthon kakaós csigát. Még nem találkoztatok a házi sütésű kakaós csigával? Nem tudjátok, hogy mit hagytatok ki eddig! De leírom a titkot, egyszerű:
Készíts élesztős tésztát, ja, hogy ez nem biztos, hogy mindenkinek ilyen egyszerű? Na jó, akkor elmondom, én hogyan csinálom.
Először is, ha nincs a dédszüleinktől örökölt dagasztóteknőnk, akkor keressünk egy nagyobb kelesztőtálat, én ebben szoktam összeállítani a tésztát, de anyu simán a gyúródeszkán teszi mindezt. 
Tehát, ha megtaláltuk a konyhaszekrényünkben a kelesztőtálat, jobb híján egy nagyobb tálat, tegyünk bele majdnem 1 kg lisztet, ami ha hideg helyen volt, hagyjuk szoba azaz konyha-hőmérsékletűre melegedni, ha csak nem vagyunk eszkimó-országban, mert ott valószínű nehezebben jönne össze ha hideg a konyhájuk. Félretéve a viccet, a lisztet szokás felhasználás előtt átszitálni, mert sokkal jobb lesz tőle a tészta, de én ezt a részét mindig kihagyom, időhiány és lustaságom és a szita hiánya miatt. Eddig még nem volt belőle problémám. Közben egy kocka élesztőt langyos tejben egy csöpp cukor hozzáadásával felfuttatunk, kb 0,5 liter folyadékban. Ha nincs otthon pont tej, akkor simán vízben is felfut, akkor egy kávéskanálnyi cukrot tegyünk bele. VIGYÁZAT! Az élesztő élőlény, ne forrázzuk le, mert akkor annak annyi, kezdhetjük újra. A folyadék ne legyen melegebb, csak amennyit mi is kellemesnek tartanánk gyerekfürdető víznek. Természetesen a fürdetőolaj használata ebben az esetben kerülendő!!! :)
Amikor az élesztő felfutott, kelesztőtálban a liszt közepére egy gödröt készítünk, amibe ezt beleöntjük. A megtelt gödrön kívülre helyezzük el a sót, én egy jó kiskanálnyit szoktam. Fontos, hogy míg az élesztős folyadék nincs összekeverve a liszttel, addig ne találkozzon a sóval, mert az gátolja a kelést később. Én ezért szórom a lisztre a széléére, vagy még a gödörképződményünk előtt a lisztbe belekeverem. Későbbi komplikációk elkerülése végett. 

 Látjátok? Így kell!

Mindezek után következik a gyúrás, dagasztás. Ezt sok gyakorló háziasszony bizonyára tudja, de azért elárulom, hogy én először, fakanállal kezdem a keverést, háziasszonyhoz méltatlan módon. Később áttérek a kézi gyúrásra. Jól gyúrom, döngölöm,minden erőmet beleadva, ehhez a férjem ért a világon a legjobban, nagynénjei irigylik is érte, hiába a férfi izomzat kiváló erre a célra! Addig gyúrjuk, míg szép kis cipó lesz belőle, amit a kelesztőtálban pihentetünk kb 0,5-1 órát, attól is függ milyen meleg van, fontos kelés közben letakarni a kelesztőtál tetejével vagy tiszta konyharuhával, hogy ki ne száradjon.

 Pontosan így!


Közben írhatunk egy cikket akár.
Ha szépen megkelt, két felé is oszthatjuk, ha 1kg lisztből készítettük. A gyúródaszkára helyezzük az egyik adagot, és sodrófával, ami a részeges férfiak réme, téglalap formára nyújtjuk, vagy legalábbis nagyjából. Ha ez megvan, egy kevés étolajjal megkenjük, ne tocsogjon, csak épp hogy legyen rajta. Ezután következik, hogy kristálycukorral gyengéden megszórjuk, úgy, hogy az egész felületére kerüljön. Persze nem túl vastagon, olyan szép vékony rétegben, de mindenhol legyen rajta. Amikor ezzel kész vagyunk jöhet a kakaópor, (a cukormentes változat, tehát nem az instant)ezzel is gyengéden megszórjuk, ugyan úgy mint a cukorral. Ha valaki kedveli az étcsokit, több kakaót tegyen bele.

 Egyszerű ugye?

Ezt követően feltekerjük, mint Aladin a szőnyeget, majd egy éles késsel kb 2 cm vastag szeletekre vágjuk. Ez előtt egy nagy tepsit kikenünk olajjal, és ide helyezzük a tekercs-szeleteket több sorban.

 Így!

Ezután is pihentetjük bő negyed órát. Közepes hőmérsékleten sütjük. mielőtt kisül egy kevés langyos vaníliáscukros tejjel meglocsoljuk. Figyeljük közben a sütőt. Hamar kész van, ideje sütőnként változó, de az illata úgyis elárulja, azért figyeljünk, oda ne égessük. Ha kiszedés után a tepsi ragad a kakaótól, áztassuk be forró vízzel, az jól oldja. 
Na érzitek már az ízét a szátokban? És az illatát, ugye milyen fenséges?
Hmmm...

 Na, érzitek ugye?

Ui.: A szárított élesztő felhasználását, itt nem említem, mert az nekem olyan, mint a tej- por alakban. Bizonyára minden tudnivaló megtalálható a zacskóján. Csak megjegyezném, hogy azzal még nem sütöttem, az eredeti kockás élesztőt ajánlom.

Zöldséges palacsinta

Már amennyire egy palacsinta egészséges lehet, zöldségekkel és teljes kiőrlésű liszt hozzáadásával...

Ha szeretnénk egy ilyen gusztusos palacsintacsodát elkészíteni, akkor a következőket tegyük:
Először is keressük meg a palacsintasütőt, talán nem dugtuk el túl mélyre a múltkori sütés óta. Ha így van, akkor könnyű dolgunk van, ha nem akkor se adjuk fel, folytassuk a keresést. 
Tehát, készítsünk palacsintatésztát úgy, ahogy szoktunk, egy tojásból, kis sóból, tejből vagy vízből vagy szódából, ki mivel szokta. Én vízzel szoktam, az a legegyszerűbb, és akkor ragad le legkevésbé. MOST azonban a liszt felét helyettesítsük teljes kiőrlésű liszttel, ennek van több fajtája is, én valamelyik barnát szoktam választani. Mert például a rozsliszt fehér, milyen nagy csalódás volt, amikor először vettem, azt hittem ez is barna lesz, mint a többi. 
Ott tartottam, hogy ezúttal a liszt fele fehér finomliszt legyen, a másik fele, valamelyik teljes kiőrlésű barna liszt. Más különbség nincs, kisütjük, ahogy mindig is szoktuk. 
Ha gyakorlott háziasszonyok vagyunk akkor közben, egy kis lábosba kevés olajon tegyünk fel kb negyed kg mirelit mexikói zöldségkeveréket. Pár perc fedő nélküli párolás után a zöldségek leve elpárolog és megpuhul. Amint látjuk, hogy csak zsiradék van benne, szórjunk rá egy kiskanálnyi vegetát és amilyen fűszert gondolunk, aztán 2 evőkanál lisztet. Ekkor folyamatosan keverjük, nehogy leégjen. A lisztet egy pillanat alatt felveszi, ekkor öntsünk hozzá 0,5-1 dl vizet vagy tejet. Ettöl besűrűsödik. Félre is tehetjük. 
No, ha gyakorlott háziasszonyok voltunk, akkor közben nem égett oda a palacsintánk, mert nem felejtettük el a levegőben feldobva megfordítani. 
Ebben az esetben ezt fogjuk kapni:



Most nincs más hátra, mint, hogy töltsök meg a palacsintát, úgy, hogy halmozzunk egy evőkanálnyit a zöldségekböl a tetejére, így:



Majd két széléről hajtsuk be így:



Majd másik két széléről is behajtjuk és akkor kész is az első! Ha kész van, kistányérra tehetjük, díszítésnak pedig tehetünk egy kis zöldséget a tetejére. Vagy petrezselyemzöldet, az is szép, főleg a fodros, de most nem akartam már kimenni a kertbe. Na, milyen az első képen? 

Zöldséges, bundás palacsinta tartármártással

Hmmm...

Hogy tetszik, amit láttok? Ez egy nagyon finom palacsinta, elvileg előételnek ajánlott, de abban a méretben, ahogy én készítem már megpályázza a főétel címet, pláne ha repetázunk!

Először is süssünk ki pár sima sós palacsintát. Ezt már leírtam párszor, hát nem ismételném önmagam, aki nem tudja, esetleg megnézheti egy régebbi cikkemben. Semmi akadálya. 

Másodszor pároljunk zöldséget, ki mit szeret. Lehet mirelit zöldség is, de most már talán van a kertünkben friss, zsenge zöldborsó, gyenge sárgarépa, zöldhagyma. Még tehetünk bele piros kaliforniai paprikát, esetleg még csípőset is, ha úgy szeretjük. A zöldségeket kockázzuk fel apróra, ugye nem kell mondanom, hogy a borsót nem kell? :c)

Vajban pároljuk a zöldségeket, ha már megpuhultak, tegyünk rá egy kevés lisztet, amennyit felvesz, majd ezt öntsük fel egy kevés tejjel. Mindig csak keveset, hogy ne legyen híg, hanem sűrű maradjon. 
Tegyünk bele őrölt fehér és fekete borsot, sót vagy vegetát. 

Ezt a masszát tegyük a palacsintába, majd csomagoljuk össze, úgy, hogy a végei le legyenek zárva. Palacsintás receptjeim között vannak példák fotókkal. Ha kész van, jöhet a panírozás.

Először lisztbe, majd felvert tojásba, majd prézlibe, azaz zsemlemorzsába forgassuk. 15 perc pihentetés után jöhet a bő olajban való kisütés. 

Most következik a tálalás, tegyünk két darabot egy tányérra és locsoljuk meg tartármártással. 

Na, most úgy néz ki, mint a képen?
Akkor ügyesek vagytok, mert én ebből vizsgáztam és ötös lett! 
Végül megjegyzem, hogy a dupla evőeszköz nem véletlen, nem csak a palacsinta volt akkor ott, amikor a képet készítettem.

Terítés

Mi a hiba?

Életünk szerves része az étkezés, nem a legfontosabb, de azért elég fontos, ahhoz, hogy igyekezzünk megadni a módját, ha épp nem a számítógép előtt falunk be valamit. Bár abban sincs semmi kivetnivaló!

Mikor az egyik főzőműsort néztük a tv-ben, mindig nagyon jól szórakoztam rajta, hogy ismert emberek többsége nem tudja, hogy hogyan terítsen meg egy asztalt. Persze valószínűleg nem is ezért kapják a fizetést.

Az asztalon egy dolog nem jó helyen van, és két dolog hiányzik! Kíváncsi vagyok, hogy tudjátok-e, hogy mi az!

A szabályok egy átlagos terítésnél:

Mindig jobbkezes emberre terítünk, tehát:

A tányér jobb oldalánál van a kés és, amellett a kanál, ha szükséges. A kés széle a tányér széle mellett van, de nem lóg be alá.
A villa a tányér bal oldalán van, a szalvétán, a villa széle is a tányér széléhez igazodik, nem lóg alá.
Minden evőeszköz, 1cm-re van az asztal szélétől. A tányér is.
A pohár, mindig a kés hegyénél van. Ha embléma van rajta, pl söröspohárnál, akkor az mindig a vendéggel szembe néz.

Ez egy egyszerű otthoni terítés, az éttermit, majd talán legközelebb...


Szakmaibban:

Terítés

Ha finomat főztünk, akkor az étkezés élvezetéhez hozzá tartozik a megfelelő terítés. Voltam már vendégségben úgy, hogy csak bedobták az asztal közepére az evőeszközöket, és így sajnos veszített az étkezés a méltóságából. Még egy zsíros kenyér hagymával is sokkal kívánatosabb, ha szépen van tálalva. Jó tehát, ha odafigyelünk az ilyen apróságokra, hiszen az igényes terítés nem vesz el sok időt, de mégis fokozza az élvezetet. Nézzük tehát az alapvető tudnivalókat:

Tányérok felrakása

A tányérokat mindig az asztal szélétől 1-2 cm-re helyezzük el. Ha mintás tányérunk van, akkor ki kell választani azt a mintarészt, ami egyformán fog állni minden családtagunknál, vendégünknél. Arra is figyeljünk oda, hogy ha az asztalon egymással szembe terítünk, akkor a teríték egymással pontosan szembe legyen.

Evőeszközök felrakása

Az evőeszközök felrakásának szabálya, hogy a megfelelő evőeszközt mindig a tányérnak arra az oldalára tegyük, amelyik kezünkkel azt használni fogjuk. A tányér jobb oldalára tesszük a kést, élével a tányér felé. Felülről nézve a kés pengéje elvágólag van a tányér szélével, közben a nyele az asztal szélétől 1-2 cm-re, a tányér alsó peremével egy vonalba kerül. A kés mellé kerül a kanál, ha szükséges, párhuzamosan a késhez. A tányér bal oldalára kerül a villa, melynek jobb szélső ága van felülnézetben elvágólag a tányérral. Speciális ételekhez a hozzájuk megfelelő evőeszközt használjuk, például vajkés, pizzakés, stb.

Poharak felrakása

Terítésnél általában csak egy vizes és egy borospoharat helyezünk el. A poharat a kés helyétől 1-2 cm-re helyezzük el, úgy, hogy a talpának közepe legyen a kés hegyénél. Terítésnél a poharat mindig a szár alsó részénél fogjuk meg, ha henger alakú, akkor pedig az alsó harmadánál, így elkerülhetjük, hogy ujjlenyomatos legyen.

Szalvéta felrakása

A szalvéta felhelyezésének többféle módja is ismert. Általában elhelyezhetjük a tányérra, a tányér bal oldalára, a villa alá, vagy felállítva, de akár a pohárba is.

Ha megterítettünk, még egyszer nézzük át, hogy minden a rendben van-e.

Lusta asszony süteménye

Lépésről lépésre * Saját találmányom! Hmmm...

Óh, láttatok már ilyen sütit? Még én se soha, mert most találtam ki! 
Hogy miért hívom Lusta asszony süteménynek? Azért, mert ma elmentem egy 20 percre lakó szomszédunkhoz, aki ingyen szokott nekünk tejet adni, mert nem kereskedik vele, hanem szeret adni másoknak... Kaptam is 4 litert. És a feleség mondta, hogy várjak még egy kicsit, akart adni még valamit. Hát a valami kb 0,5 kg túró volt és egy kb kis pohárnyi tejföl. Természetesen mind házi! A szomszéd nénijük is szokott vinni tőlük tejet, és cserébe felezi velük a túrót, tejfölt. Hát most ebből a házi készítésű túróból és tejfölből kaptam még én ráadásnak. Én meg cserébe virágokkal szoktam elhalmozni. A feleség ugyanis azt szereti. 

Na, de még mindig nem árultam el a Lusta asszony címkét. 

Hát az úgy volt, hogy férjem nagyon szereti a túrós tésztát, szalonna nélkül, cukrosan. Na, gondoltam, hogy akkor készítek is neki. De jaj, elfelejtettem, hogy nincs itthon tészta! Hát a bolt nagyon messze van, gyúrni meg lusta voltam. Így alakult ki a Lusta asszony sütemény. Na nézzük mink van itthon!

Van itthon tojás 4 db. Ezeknek szétválasztottam a fehérjéit a sárgáktól, és elkezdtem felverni a fehérjét kemény habbá! Tudjátok, hogy mikor kellő keménységű? Amikor a fejre állított edényből nem csúszik ki. Ki ne próbáljátok, ha még lágynak néz ki! Így készült:



A sárgákat egy nagyobb tálba tettem, és hozzá jött a cukor. Vaníliás cukor is, hát persze, jó hogy kérdezitek! 
Így, jól látszik? Akkor most a habverő következik!



Na akkor egy kis tejfölt is bele! És jöhet a habverő!



És a túróba belezuttyantjuk a maradék tejfölt és még cukrot, ízlés szerint, természetesen vaníliásat is. 
Ezt is összekeverjük habverővel, akkor finom krémes lesz. A végén ellenőrizzük, hogy elég-e bele a cukor!



Akkor közben 25 dkg hosszú szemű, fényezetlen rizst megfőzünk. Nem zacskósat! Leszürjük, hideg vízzel leöblítjük, hogy kihűljön, nehogy összeugorjon véletlen a tojás. 
Íme, már kész is!



Akkor a fő attrakció következik! 

A sárgájás masszába keverjük a rizst, jól összedolgozzuk, majd utána a tojásfehérjék keményre vert habját óvatosan, fakanállal beledolgozzuk. Vigyázzunk, hogy ne törjön össze! Akkor lágy lesz, habos. 



Ilyen lett!



Ezt öntsük egy tepsibe, amit előzőleg kiolajoztunk és beszórtunk zsemlemorzsával. 

Most jön a neheze! Ha a tepsibe beöntöttük a rizses kutyulékot, illetve keveréket, akkor egy fakanállal vagy nagy kanállal, merjük bele a kikevert túrót. Ne lepődjetek meg, a túró nehezebb és lesüllyed, nem marad fent a tetején! Ezért oszlassuk el viszonylag egyenletesen. Lemerültek a túrófoltok? Akkor minden rendben! Na, erre csepegtessönk kiskanállal a tegnap készült cseresznye-eper lekváromból. Tudom nektek nincs, másik is megteszi, csak piros legyen, akkor szebb! 

Ugye gyönyörű?



Na, akkor még pár szem cseresznye beleugorhat! Ugye guszta? 



Akkor jöhet a sütő! Először nagy lángon, mert nem volt eszembe előre begyújtani, utána közepesen mehet végig. Közben bekukkanthattok, ha barnul a tojásos sárga a szélén, akkor lassan jó lesz! Az illatából tudni fogjátok úgyis. Nálam kb 0,5 óra a sütésidő, de ez sütőnként változhat. Figyeljetek hát az illatra! 

Ez a kép nem véletlen került ide! Sharon és Fülike, akikről már majdnem mindent tudtok, feszült figyelemmel várta a sütési idő lejártát. Kivételesen nem önzetlenül rostokoltak velem a konyhában. 



Óh, megérte ma lustának lennem! Ilyen finomat nem is tudom, hogy mikor ettem! A szeleteléssel meg kell várni viszont, míg kihűl! És már hízok is! 
Hmmm....



Ez nem semmi! 

Nektek, hogyan tetszik?

Eper-Cseresznye dzsem

Lépésről lépésre * Modern módszerekkel, cukorbetegeknek is!

Ez, amit itt láttok nem egy festmény, bár számomra olybá tűnik, hanem egy adag kimagozott cseresznye és előkészített eper. A címben dzsemet ígértem nektek, hát az lesz ebből a szépségből!

Sajnos elfogyott itthon a nagyanyám lekvárjából, hát körülnéztem a kertben és az elhanyagolt cseresznyésben, hogy miből is tudnék valami lekvár félét készíteni. Találtam is jó érett májusi cseresznyét, csak úgy feketéllett a fán! Kerestem epret is a kertben, és nagy örömömre találtam is jó párat. 

Na, akkor fogjunk hozzá, lássuk mi van itthon! Van még 1 kg cukrom és 2 csomag Dzsemfixem, sajnos csak a 2:1, pedig a 3:1-et jobban szeretem, mert abba kell a legkevesebb cukor. De pillanatnyilag ez is megteszi. 



Hogy gyakorló háziasszonyként miért fordulok ilyen mű dolgokhoz? Ennek az az oka, hogy még kezdőként próbáltam ki ezt a dzsemesítőt, és eddig ez lett a legtartósabb, legromolhatatlanabb lekvár féleség. A külön jó benne, hogy nem csak cukorral, hanem bármely édesítőszerrel is elkészíthető, így cukorbetegek, vagy glükóz intoleranciások is fogyaszthatják. Mivel az utóbbi kategóriába tartozok, megígértem a doktornőmnek, hogy idén nem cukorral készítem a lekvárokat, befőtteket, ennek pedig csak ezt a módját ismerem igazán. Bár most utoljára még cukorral dolgoztam, legyen ez az utolsó bűnözés a vércukorszintem ellen. Azután ígérem, vigyázok magamra. Jöjjön a mű-édesítő! 

De összpontosítsunk a jó dolgokra! 

Az előkészített cseresznyét, epret egy robotgépben összeturmixolom, de nem teljesen hígra, kicsit darabos maradjon. Majd egy fazékba öntöm. Hozzáadom a cukrot és a dzsemesítőt. Így fog kinézni:



Majd állandó keverés mellett felforralom, és legalább 3 percig forralom. Ezt már kis lángon tettem, különben kifutott volna. Ha lejárt az idő, leveszem a tűzről és leszedem a habját, mert az bizony lesz neki. 

Az előre előkészített üvegeket egy tepsibe állítom, hogy a fém levezesse a hőt, és biztosan ne repedjen szét az üveg. Most a pereméig töltöm a dzsemet, majd lezárom a fémtetővel...vigyázat forró! És utána 5 percre fejre állítom a tepsiben. Így ni:



Ha letelt az 5 perc visszafordítom. És szobahőmérsékleten hagyom kihűlni. Egyenlőre a tepsiben. Majd elteszem hűvös helyre.
Ugye szépek lettek?



De milyen is lehet az új dzsem? Feltétlen meg kell kóstolnunk! Pont ezért mindig szoktam egy adagot tenni egy sima üvegbe vagy 0,5 literes bögrébe, amit hamar meg is kóstolhatunk. Rögvest készítettem két vajas-dzsemes kenyeret. 

Kértek egy harapást? 



Hmmm...Finom lett!